Kárpitos ABC

Afrik: Az alappárnázás egyik fontos kelléke. Algériában termő törpepálmának szálakra hasított levele. Fűszerű sárgászöld töltelékanyag. Tekercsekben, kötélbe fonva árusítják.

Alappárnázás: A lekötözött rugókra kerülő rugóvászon tetejére egyenletesen felhordott (összedolgozott) afrik, vagy egyéb töltelékanyag, melyet zsákvászonnal borítva átvarrással, élképzéssel és élvarrással elkészülő folyamat.

Bojtok: Kizárólag díszítésre valók. Hengerpárnákat, függönyöket díszítenek vele.

Bonel: Különálló rugókat amit egy gépsor legyárt. Nevezik tölcsér, vagy kétkúpos rugónak is. A rugók alsó, illetve felső végeit spirálrugókkal (csavarrugó) egymás után rögzítik egymáshoz, így kapjuk meg a rugótestet.

Bonell-rendszer: Lényege, hogy előállítása egy gépsoron történik; úgy, hogy több száz különálló rugóstagot egymásba fűznek. A tölcsérrugók (alakja miatt kétkúpos vagy kéttölcséres rugónak is nevezik), általában 2.0-2.2 mm-es acélhuzalból készült 5 menetes rugók (4, 5, 6 menetes is lehet) alsó és felső végeit csavarrugókkal (spirál) kötik egymáshoz.

Bortni (szegőszalag): Szövött pamut, vagy műselyem alapon készül. Az alapot középen domborodó szív alakú bélfonallal díszítik. 13-15 mm szélességben. A kárpitosok a szövet eltisztázásánál alkalmazzák.

Bőr típusok

• Anilin vagy természetes bőr: Ennek a bőrnek a felülete átlátszó festékkel kezelt. Hasonlóan átlátszó, mint a festett fánál, ahol az erezet természetes és látható marad. Az Aniline bőr tökéletlen, rajta van a természet nyoma és garantált, hogy nincs még egy ugyanolyan. Ez a bőrtípus minimális felületvédelemmel rendelkezik, ezért érzékenyebb a használatra. A természetes szépsége fenntartására muszáj már a használat kezdetén rendszeresíteni tisztítását és védelmét.
• Fél - Anilin: Ezt a bőrt egy kissé pigmentált réteggel vonják be, hogy a színe egységes legyen és eltűntesse a kisebb hibákat. A természetes hatás érdekében átlátszó és ragyogó színekkel fújják le. Bőrvédő használata ajánlott, mert ezen a bőrtípuson gyenge a védelem.
• Pigmentált: Ez a legszélesebben alkalmazott finishing technológia. A festékből és gyantából álló alapréteg egy védő fedőréteggel bevonva egységes felületet eredményez. Egységes színéről és egyenletességéről ismerhető fel. Ideális az erősen igénybevett tárgyakra, mint a kanapék, vagy autóülések, különösen akkor, ha nem akarjuk, hogy gyermekeink könnyen nyomot hagyjanak rajta. A FENICE bőrápoló termékeivel ez a bőrtípus könnyedén karbantartható. A bőr felújításánál teljes újrafestés lehetséges.
• Nubuck: Ez valójában egy csiszolt felületű aniline, amitől finom, bársonyos tapintást kap. Sem kinézetében, sem tapintásában nincs párja ennek a bőrtípusnak, ami a kevésbé igénybevett tárgyakhoz megfelelő. A nubuck ápolásánál a használat kezdetétől szükséges a rendszeres tisztítás és védelem. A FENICE speciális ápoló és megóvó termékeket kínál a nubuck bőrtípushoz. Ezt a bőrt kizárólag a kifejezetten nubuck számára készült ápoló termékekkel szabad kezelni.
• Pull Up: A különféle divatirányzatok jönnek, mennek, de a viaszos és olajos hatású bőr mindig divatban marad. A közismert "pull up" kifejezést eredetileg egy különleges bőrhatás kifejezésére használták, amit "Timberland"-nak is neveznek a népszerű cipőkészítő után, aki híressé tette ezt az anyagot. Ez a bőr kivilágosodik, ha széthúzzák vagy összegyűrik.
• Bycast: Ez egy teljesen eltérő finishing eljárás, minek során általában hasított bőrt, vagy erősen megcsiszolt bőrt dolgoznak fel megtartva a vastagságát és a puhaságát. A bycast eljárás során folytonos release papírból finishing filmet készítenek, majd ragasztót tesznek rá és rányomják a filmre a bőrt. Később a finishing filmet eltávolítják és a bőr felülete tökéletesen egységes lesz. A bycast bőr kinyújtásakor általában előtör egy világosabb szín, majd a nyomás megszűnése után visszatér az eredeti szín. Ezzel is be lehet azonosítani a bycast bőrt.

Bútorzsinor (varrózsinor, szegőzsinor): Négy szálból sodorják össze, zsinórverő gépen készítik. A kárpitosok a bútorszövet összevarrását takarják el vele, vagy szegélyekre, élekre teszik díszítésként.

Csiríz: Búzakeményítőből hideg úton készítik. Por alakú ragasztószer, régen nagyon közkedvelt volt.

Díszszeg: A szövet eltisztázásra, behajtások szegélyezésére, díszítésére használják. Sokfajta formában és színben létezik. Legnépszerűbb a lencse vagy a domborúfejű.

Emlékező habszivacs (memory FoaM): A memory hab viszkoelasztikus poliuretánból készül. Minél alacsonyabb a hőmérséklet, annál nagyobb a viszkozitás. Minél magasabb a hőmérséklet annál nagyobb a rugalmassága.

Epeda: Ugyanabból az acélhuzalból megszakítás nélkül készülő spirális rész. Így vonul egyik rugóról a másik rugóra, végig az egész rugótesten. A rugótest mérete, menetemelkedése, átmérője bármekkorára kialakítható.

Faállványok: A bútorok nagy része fa, vagy fém állványra épül. A korpusz bútok nagy részét több rétegű fából készülnek, esetleg furnérozással , míg az ülőbútor állványok tömörfából. Mostanában már a bútorok nagy részétét pozdorja, farostlemez is kiegészíti.

Felsőpárnázás: A kezdeti lágyságot biztosítja, ezt a műveletet az alappárnázaton keletkezett felületi egyenetlenségeket tölti ki. A töltelékek anyaga lehet lószőr, vatta, habszivacs stb...

Fémszalag: Tartószerelés egyik fajtája, a kárpitos cégek főleg tömeggyártásnál használják.

Hullámrugó: Rugalmas edzett acélhuzalból készülő tartószerelés. U-szeggel, kapoccsal rögzítik a bútorállványhoz.

Kárpitos rugó: Acélhuzalból készülnek, vörösrézzel galvanizálva. Magas kárpitozáshoz használt. A rugó felső és alsó karikájának átmérője azonos, középen kisebb átmérőjű. A rugót úgy készítik, hogy összenyomáskor nem súrlódjanak a karikák.

Kárpitosszegek: Leginkább a 14/13, 16/16, 22/22, 20/25-ös jelzésű szegeket használnak a fa keménységétől függően. Az első szám a vastagságot, míg a második a hosszúságot jelöli.

Kéder (élszegély): Két anyag (szövet, műbőr, bőr) összevarrásánál közrevett henger alakú száras zsineg vagy műanyag kéder (autóknál), mely az összevarrás után a bútor szövetszínénél, a varrásnál csak a hengerforma látszódik. Éleknél, szegélyeknél használatos, tetszetős alkalmazás.

Kóc: A len kender, illetve a juta feldolgozásának mellékterméke. A tiltolt rostokból fésülés közben kihulló rövid kuszált szállak.

Kókuszrost: A kókuszdió lehántolt, leáztatott héjából készül.

Lapos (tükör) kárpitozás: Egyszerű székeknél, karosszékeknél bútorrugó nélkül készül és alig növeli az ülés magasságát 2-3 centiméterrel.

Lenszalma: Az áztatott lent tilolják. A fonásra alkalmas hosszú rostok közül kieső növény kérgének apróbb darabjai.

Lószőr: A ló testét borító szőr, ami más célra nem használható. A kárpitosok ezt használják például felsőpárnázásra.

Magas kárpitozás: Főleg székeknél használják ezt a szóösszetételt. Ilyenkor az állványzatot alul hevederezik és így építik fel a 8-12 darab kárpitosrugót, alappárnázást, felsőpárnázást stb.. Külön élet képzenek ki az ülőfelületének.

Mélytűzés: Ülőbútok támla, karfa esetleg ülőfelületén készített szimmetrikus, rombusz alakú, káró mintázatú díszítési kárpitos munkafolyamat. Manapság ajtók és bárpultok (külső borítását) is díszítik ily módon.

Molinó: Molinó, más néven pikirvászon. Fehérített ritka szövésű, lágy fogású, vászon kötésű pamutszövet. Felső párnázásnál a kárpitosok borítóvászonként használják. A bútok aljának és hátuljának befedésére használják.

Nemez: laza, azaz fonatlan gyapjuból, esetleg más állati pehelyszőrökből készült összefüggő anyaghalmaz. A gyapju, a juh velőmentes pehelyszőre, mivel szaruanyagból áll, meleg-nedves állapotban idomítható; ha tehát meleg-nedves állapotban sulykosítva lesz, összekúszálódik s kiszáradva, kúszált helyzetét megtartja s ezt nemeznek mondják.

Papírlemez: Az ülő bútorok külső felületét borítják, ennek feszítik a külső szövetet. A papírlemez ív mérete 70X100 cm.

Paszomány: Készülhet növényi, állati, fém és szintetikus szálakból. Két célja van, dísztik a bútort és megakadályozzák a textília kiszálasodását. A kárpitosok legtöbbször díszítésre és eltisztázásra használják.

Politúrozás: A pólusaiban szeszben oldott sellak visznek . Hosszadalmas kézi fényezés.

Rojtok: Pamut, lenfonálból, műselyemből készülnek. Díszítési célokra használják.

Tartószerelés: A nyers állványra felépített szerelés, ami lehet textilheveder, síkrugó, fémszalag, farugó, gumiszalag, esetekben fémháló.

Textilheveder: A kárpitosmunka nélkülözhetetlen anyaga. Különböző anyagokból készítik len, juta, kender, manapság a műanyag és a gumi is népszerűvé vált.

Töltelékanyagok: Három fajtát különböztetünk meg: állati, növényi, műanyag. Használhatóságuk mértékét az szabja meg, hogy a rájuk nehezedő nyomás megszűnésével milyen gyorsan veszik fel újra az eredeti állapotukat.

U-szeg: Kétélű, U-alakú szeg, főleg rugók és huzalok fához rögzítéséhez használják.

Vatta: A gyapotcserje magját körülvevő szálakból készül. Éréskor a mag megrepedezik, a magtok eltávolítása után letépik a magszálakat a magról. Ez a textilipar főbb alapanyaga a pamut, a rövidebb még rajta maradt szálakat különleges eljárással leszedik.

Zsákrugó (táskarugó): Előre levarrt négyzethálósan kialakított táskák, melyekben egyesével külön-külön helyezkednek el a rugók. Ezáltal biztosítják, hogy rugók ne legyenek képesek a mozgást átadni egymásnak. Így a hullámzást is kizárva.

Zsákvászon: Rugók befedésére, alapkészítésére használják. Len vagy kenderkócból vászonkötéssel készül.

Zsinegek: Általában len vagy kender fonalból készült cérnák. A rugók lekötéséhez, áttűzéshez, bevarráshoz használják.

Felhasznált irodalom:
Bálint O., Lajos J. 1991. Kárpitos anyag- és gyártásismeret II. 10. kiadás. Muszaki Könyvkiadó, Budapest.
Halász Ferenc 1962. Kárpitosipar 2. átdolgozott és bovített kiadás. Muszaki könyvkiadó, Budapest.